A Hubble-állandót újra megmérték, most sokkal precízebb módszerekkel, amivel részletesebb képet kaphatunk az univerzum tágulásának folyamatairól.
Egy nemzetközi kutatócsoport végezte el azokat az új méréseket, melyek közelebb vihetik az emberiséget az univerzum tágulásának megértéséhez.
Ezzel a méréssel ugyanis jobban meghatározhatjuk a tágulás mértékét, és irányát is.
Az új mérési eredmények ráadásul titokzatos sötét anyagról árulkodnak. Ez ellentmond némileg a korábbi mérési eredményeknek.
Az 1920-as években Edwin Hubble csillagászról elnevezett Hubble-állandó a galaxisok távolodásának leírására jött létre.
Edwinnek ugyanis feltűnt, hogy azok távolodtak leggyorsabban, amelyek a legtávolabb voltak a Földtől – mivel az univerzum tágul. A világűr tágulási arányával kapcsolatban végzett számításaival létrehozta a később róla elnevezett állandót.
A H0LiCOW nevű kutatói csoportosulás már legalább 5 különböz cikket jelentetett meg néhány neves csillagászati szaklapban egy olyan módszerről, amivel a Hubble-állandó minden eddiginél pontosabban, és jobban mérhető.
Vagyis ezzel közelebb kerülhetünk az univerzum tágulásának megértéséhez, és ahhoz, hogy miért, milyen gyorsan, milyen irányban tágul tovább a tér.
Az eredmények, amiket ezzel a mérési módszerrel mértek, váratlanul igazi ellentéteket szültek a korábbi mérési eredményekkel kapcsolatosan.
Ez az ellentmondás egyre nagyobbnak látszik, ahogy egyre pontosabban vagyunk képesek a Hubble-állandót mérni.
Az új módszer megerősíti annak az eredményeit, amely a nagyon fényes, pulzáló csillagok és csillagrobbanások mérésein alapszik. Ellentmond azonban az Európai Űrügynökség (ESA) Planck-műholdja által 2015-ben mért eredményeinek, amelyek az ősrobbanás kozmikus „utózöngéin” alapszanak.
Ez az új módszer egyébként nem máson alapul, mint a kvazárok megfigyelésén. Ezek ugyanis olyan hatalmas tömegű feketelyukak a galaxisok közepén, melyeknek akkora az energiamennyisége, hogy meghatározhatatlan időközönként fellobbannak.
Éppen ezért a gravitációslencse-hatás segítségével – a nagy tömegű objektumok általi térhajlítás, mely közelében a fény is meggörbül – tudta megvizsgálni, még részletesebbé tenni a mérési eredményeket.
A galaxisok hatalmas tömege meghajlítja a közelében lévő objektumok, jelen esetben a kvazárok fényét. Ezáltal egyetlen kvazár megnégyszerezve látható és a galaxissal együtt egy nem tökéletes, ötpontú keresztnek tűnik.
Nagyon érdekes, hogy a kvazár fénye mind a négy fenti felvételen más-más távolságnak tűnik. Ezek az eltérések azonban a Hubble-állandóval vannak kapcsolatban.
Ahogyan a kvazár fénye felvillant, ki tudták számolni ugyanis a Hubble-állandót. Az ellentét a kozmológiai sztenderdmodellen túlmutató, új fizika létére utalhat.
Vagyis valószínűleg mégis létezhet a sötét anyag, amiről már régóta köztudott, hogy egyes elméleti modellek valószínűsítik, azonban a gyakorlatban még nem sikerült rátalálni, ezért nemrég felvetődött, hogy talán mégsem létezik.