A tudósoknak csak tippjei vannak…
Az amerikai űrhivatal szakemberei meg vannak róla győződve, hogy Földünk hűséges követőjén gyakrabban fordulhatnak elő a fémásványok a kőzetek szerkezetében, mint azt korábban gondolták.
A NASA csillagászai éppen a pólusokon lévő kráterek jégsapkáit vizsgálták, miközben fényt derítettek a Hold keletkezésével kapcsolatos egyik rejtélyre.
Az asztronómusok a Miniatűr Rádiófrekvencia (Mini-RF) készüléket használó csoport tagjai, akik a NASA Holdfelderítő Orbiterjén dolgoznak. Rájöttek, hogy az előzetes feltételezésekhez képest az égitest felszínén jóval nagyobb koncentrációban találhatóak meg a nehézfém-ötvözetek, főleg a vas- és titánásványok.
A tudósok úgy gondolják, a felfedezéssel tisztább képet kaphatnak a Föld és a Hold szoros kapcsolatáról. Korábbi bizonyítékok alapján a Hold egy Mars nagyságú proto-planéta és a fiatal Föld kozmikus ütközésével jöhetett létre, amely magyarázatot adhatna arra, miért hasonlít a Hold kémiai összetétele a Földéhez.
Ha közelebbről nézzük a Hold kőzeteinek kompozícióját, akkor viszont eltéréséket tapasztalhatunk, főleg az úgynevezett holdi felföldek szerkezetében, amelyek dúskálnak a különböző fémekben, velük ellentétben a Hold sötétebb alföldjein, a mariákon még ennél is több vastartalmú ásványok vannak jelen.
A Mini-RF csapata dielektrikus konstansok, vagyis az ásványok vákuumban való elektromos vezetőképességének számítása során kiderítették, hogy míg a nagyjából 5 kilométer átmérőjű kráterek eme értéke folyamatosan növekszik, addig a 20 kilométer szélességű krátereknél állandónak mondható.
A konstans értékek a nagyobb kráterek esetében a becsapódás következtében kialakult vas- és titán-oxidok miatt lehetnek, ami azt jelenti, hogy a Hold felszíne tele van értékes ásványokkal, melyeket a jövőben akár ki is termelhetünk, feltéve, ha sikerrel járnak a jövőbeni humán misszióink.
OSZD MEG másokkal is!