Még mindig keveset tudunk a gyermekek pszichiátriai betegségeinek neurobiológiájáról és kezeléséről. Prominens pszichiátereket vádolnak azzal, hogy eltitkolták a gyógyszeriparhoz fűződő pénzügyi elköteleződésük mértékét.
Sürgető szükségünk van a tudomány fejlesztésére ezen a területen, és erőteljes szabályozásra, mely helyreállítja a semlegességet.
Joseph Biederman, a Harvard egyetem ismert gyermekpszichiátere, aki nem vallotta be pontosan, hogy több mint egy millió dollár jövedelmet kapott gyógyszeripari cégektől tanácsadói díj fejében.
Ez megkérdőjelezi a hitelességét és pártatlanságát az általa lefolytatott különféle vizsgálatokban.
Ez a morális válság különösen veszélyes a gyermekpszichiátriában, mivel a fejlődő agy erős gyógyszerekkel való kezelésének lehetséges következményei ezen a területen kevésbé ismertek és potenciálisan súlyosabbak, mint a felnőtteknél.
A pszichiátriai zavarok (mind a gyermek-, mind a felnőttgyógyászatban) jó biológiai mutatói nem léteznek. Tudásunk ezen komplex rendellenességek neurobiológiájáról szintén kirívó hiányosságokkal bír; a szakma azért küzd, hogy megfejtse a pszichiátriai betegségek genetikai okait, valamint a megbetegedéshez vezető, és a betegség kifejlődésében szerepet játszó fejlődési tényezők komplexitását.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy számos elmezavar gyakorta együttesen fordul elő, és hogy igen csekély számú jó állatmodell segíti csak az ezen betegségek mögött meghúzódó biológiai okok megértését.
A pszichiátereknek ennélfogva a fenomenológiai (tüneti leíró) diagnosztikus osztályozást tudják csak alkalmazni. A betegek azonban nem felelnek meg szigorúan az egyes betegségek megállapításához szükséges kritériumoknak
A kórtünetek váltakozva nőhetnek és fogyhatnak is. A diagnózis különösen problematikus a gyermekek esetében, ahol a diagnosztikai kritériumok homályosabbak, és ahol a megjelenő tünetek jelentősen eltérhetnek a felnőttekétől.
E betegségek kezelését sok esetben más problémák is nehezítik.
Noha a gyógyszeripari cégeknek be kell mutatniuk termékeik biztonságosságát és hatásosságát, mielőtt az amerikai gyógyszerengedélyezési és felügyeleti szerv (FDA) jóváhagyását megkapják, ezek a tesztelések csaknem mindig felnőtteken történnek. A felnőtteken végzett tesztek tapasztalatai nem feltétlenül helytállóak gyermekeknél – nem ismerjük a neurotranszmitter szintek megváltoztatásának hosszú távú hatásait az agy fejlődésére és működésére.
Ha már a gyógyszereket jóváhagyták, és a piacon vannak, a klinikusok „off-label” (olyan betegségekre alkalmazva, amelyekre azok nincsenek törzskönyvezve – ford. megj.) módon is felírhatják őket, vagyis a jóváhagyott használaton kívül, gyermekekre alkalmazva azokat. Az FDA kevés antipszichotikumot engedélyez gyermekek esetében, az orvosok mégis egyre többször folyamodnak ezekhez és írnak fel egyszerre többet is, abban a reményben, hogy ezek hatásosak lehetnek.
A gyógyszeripari cégeknél arra, hogy hosszú távú és jól ellenőrzött, költséges gyermekgyógyászati tesztelésekbe fektessenek pénzt.
Ez talán nem véletlen, és nagyon nagy a valószínűsége, hogy ez még sokáig így is lesz.
Azonban idővel tényleg elindulhat egy olyan komoly paradigma váltás, ami a gyógyszeripari vállalatok és az egész egészségügyi gépezetet rákényszerítheti arra, hogy ne éljen vissza az emberek bizalmával…
OSZD MEG másokkal is!