Vége lehet a hamvasztásnak: koporsó helyett pedig lebomló gombaruha érkezik!

2019. november 27., szerda




Küszöbön van az "elmúlás forradalma"?

A mostani temetkezési szokások hamarosan a múlté lehetnek.

2050 nemzedéke talán már csak könyvekből ismeri majd ezeket.

A hamvasztások aránya az USA-ban már 2016-ban meghaladta az ötven százalékot, de az uniós országok többségében, így Magyarországon is hasonló tendencia mutatkozott; hazánkban 1996-ban huszonhét, 2006-ban harminchat százalék volt a hamvasztások aránya, ahogy 2016-ban is háromból két esetben már emellett döntöttek a hozzátartozók.

-írja a raketa.hu.

A hatályos jogszabályok értelmében a holttestet hazánkban vékony hamvasztó, kezeletlen fából készült koporsóban elégetik, így a járulékosan elégő anyag minimális. Bár a koporsós temetés nem igényel energiafelhasználását, ellenben legtöbbször pácolt, lakkozott, fém fogantyúval ellátott koporsó kerül a földbe. Ennek érdekében a jogalkotók a szabályok közé vették, hogy koporsót csak vizes bázisú vegyszerrel kezelhetnek, és elméletileg a koporsóbélésnek is lebomló anyagúnak kell lennie. Ám valójában minden a gyártó lelkiismeretére van bízva, így a feltételek teljesülése nem törvényszerű. Ráadásul szinte teljesen mindegy, hogy koporsós vagy hamvasztásos szertartásról beszélünk, a költségek ma már biztosan több százezer forintra rúgnak.

Ha bármilyen okból nem szeretnénk sírhelyet bérelni, számos megoldás közül választhatunk. Bár a hamvakból készített gyémánt vagy az űrbe kilőtt urna gondolata jelenleg kissé elrugaszkodott a valóságtól, a hamvak szétszórására repülőgépről vagy az úszóurnás temetkezésre Magyarországon is egyre nagyobb a kereslet. Mindemellett arra is van már megoldás, hogy egyszerre állítsunk emléket az elhunytnak és tegyünk valamit Földünkért; léteznek ugyanis speciális,biológiai úton lebomló urnák, melyek páfrányfenő, juhar vagy magas kőris magját tartalmazzák csírázást elősegítő közegben. Az urna földbehelyezése után a mag kihajt a benne található kapszulából, idővel pedig fa lesz belőle.



Por helyett folyadék?

Adott a kérdés; létezik-e olyan eljárás, melynek során nincs szükség se koporsóra, se sírhelyre, a test lebomlása során nem kerülnek káros anyagok a környezetbe, lényegesen kevesebb energiát igényel a hamvasztásnál, nem utolsó sorban olcsóbb? A válasz a a test kémiai lebontásán alapuló rezomáció lehet, amikor is lényegében folyósítják a holttestet; a szövetek tíz bar túlnyomáson alig néhány óra alatt lebomlanak a lúgos, víz alapú oldatban, a visszamaradt puha csontokat pedig ledarálják

. A rezomáció szabadalmának bejegyeztetése Amos Herbert Hobson-hoz köthető (1888), de a tudósok csak száz év múlva kezdtek foglalkozni a folyadék alapú szövetbontással. 2012-ben a Magyar Temetkezés szaklap is megemlítette, bár nem éppen pozitívumként .

"Nem többről és nem kevesebbről van szó, mint hogy az elhunytakat a „rezomáció” során speciális kemencékben szabályszerűen megfőzik 350 C° -on (180 Celsius fokon, de az eredeti források fahrenheit-ben adják meg az értéket) tömény nátrium hidroxid oldatban. Ismerve a marólúg fehérjebontó hatását, a csontvázon kívül minden eltűnik a művelet következtében, amit az előadó majd minden második mondatában „környezetbarátnak” nevezett. Idáig az eljárás hívei csak az USA-ban találtak támogatókra, és csak remélni tudjuk, hogy Sullivan úrnak jó egészséget és sok sikert kívánva a találmányát még jó darabig nem látjuk viszont Európában."

Világszinten ugyanakkor sokat változott a rezomáció megítélése a kezdeti negatív kritikákhoz képest, a Guardian egyik 2019-es életmód cikkében ugyanis már mint lehetséges zöld temetkezési alternatívaként említik.

Persze továbbra is akadnak ellenlábasai, mivel többen etikailag kifogásolják, hogy szeretteinkből pár óra alatt olajszerű, sötét folyadék legyen, amit aztán egy mozdulattal leengednek a lefolyón. 2017-ben már volt példa ellenállásra, akkor egy rezomációs szolgáltatással bővült angol temetkezési vállalkozásnak a helyi csatornaművek megtagadta, hogy a hálózatba engedjék az elhunytak maradványait.

A mostani temetkezési szokások hamarosan a múlté lehetnek.

2050 nemzedéke talán már csak könyvekből ismeri majd ezeket.

A hamvasztások aránya az USA-ban már 2016-ban meghaladta az ötven százalékot, de az uniós országok többségében, így Magyarországon is hasonló tendencia mutatkozott; hazánkban 1996-ban huszonhét, 2006-ban harminchat százalék volt a hamvasztások aránya, ahogy 2016-ban is háromból két esetben már emellett döntöttek a hozzátartozók.

A hatályos jogszabályok értelmében a holttestet hazánkban vékony hamvasztó, kezeletlen fából készült koporsóban elégetik, így a járulékosan elégő anyag minimális. Bár a koporsós temetés nem igényel energiafelhasználását, ellenben legtöbbször pácolt, lakkozott, fém fogantyúval ellátott koporsó kerül a földbe. Ennek érdekében a jogalkotók a szabályok közé vették, hogy koporsót csak vizes bázisú vegyszerrel kezelhetnek, és elméletileg a koporsóbélésnek is lebomló anyagúnak kell lennie. 

Ám valójában minden a gyártó lelkiismeretére van bízva, így a feltételek teljesülése nem törvényszerű. Ráadásul szinte teljesen mindegy, hogy koporsós vagy hamvasztásos szertartásról beszélünk, a költségek ma már biztosan több százezer forintra rúgnak.

Ha bármilyen okból nem szeretnénk sírhelyet bérelni, számos megoldás közül választhatunk. Bár a hamvakból készített gyémánt vagy az űrbe kilőtt urna gondolata jelenleg kissé elrugaszkodott a valóságtól, a hamvak szétszórására repülőgépről vagy az úszóurnás temetkezésre Magyarországon is egyre nagyobb a kereslet. Mindemellett arra is van már megoldás, hogy egyszerre állítsunk emléket az elhunytnak és tegyünk valamit Földünkért; léteznek ugyanis speciális,biológiai úton lebomló urnák, melyek páfrányfenő, juhar vagy magas kőris magját tartalmazzák csírázást elősegítő közegben. Az urna földbehelyezése után a mag kihajt a benne található kapszulából, idővel pedig fa lesz belőle.

Por helyett folyadék?

Adott a kérdés; létezik-e olyan eljárás, melynek során nincs szükség se koporsóra, se sírhelyre, a test lebomlása során nem kerülnek káros anyagok a környezetbe, lényegesen kevesebb energiát igényel a hamvasztásnál, nem utolsó sorban olcsóbb? 

A válasz a a test kémiai lebontásán alapuló rezomáció lehet, amikor is lényegében folyósítják a holttestet; a szövetek tíz bar túlnyomáson alig néhány óra alatt lebomlanak a lúgos, víz alapú oldatban, a visszamaradt puha csontokat pedig ledarálják. A rezomáció szabadalmának bejegyeztetése Amos Herbert Hobson-hoz köthető (1888), de a tudósok csak száz év múlva kezdtek foglalkozni a folyadék alapú szövetbontással. 2012-ben a Magyar Temetkezés szaklap is megemlítette, bár nem éppen pozitívumként .

"Nem többről és nem kevesebbről van szó, mint hogy az elhunytakat a „rezomáció” során speciális kemencékben szabályszerűen megfőzik 350 C° -on (180 Celsius fokon, de az eredeti források fahrenheit-ben adják meg az értéket) tömény nátrium hidroxid oldatban. Ismerve a marólúg fehérjebontó hatását, a csontvázon kívül minden eltűnik a művelet következtében, amit az előadó majd minden második mondatában „környezetbarátnak” nevezett. Idáig az eljárás hívei csak az USA-ban találtak támogatókra, és csak remélni tudjuk, hogy Sullivan úrnak jó egészséget és sok sikert kívánva a találmányát még jó darabig nem látjuk viszont Európában."

Világszinten ugyanakkor sokat változott a rezomáció megítélése a kezdeti negatív kritikákhoz képest, a Guardian egyik 2019-es életmód cikkében ugyanis már mint lehetséges zöld temetkezési alternatívaként említik. Persze továbbra is akadnak ellenlábasai, mivel többen etikailag kifogásolják, hogy szeretteinkből pár óra alatt olajszerű, sötét folyadék legyen, amit aztán egy mozdulattal leengednek a lefolyón. 2017-ben már volt példa ellenállásra, akkor egy rezomációs szolgáltatással bővült angol temetkezési vállalkozásnak a helyi csatornaművek megtagadta, hogy a hálózatba engedjék az elhunytak maradványait.

Rhim már 2011-ben, egy TED Talk során arról beszélt, hogyan lehetne elérni, hogy a kémiai anyagokkal táplálkozó gombák lebontsák az emberi testet. Hosszas kutatómunka és fejlesztések eredményeképp végül saját cége, a Coeio megvalósította elképzelését, 2016–ban bemutatták a New York-i divathéten, azóta pedig már jó párat értékesítettek belőle. A

hacuka gombák és különböző mikroorganizmusok segítségével közrejátszik az emberi test lebontásában úgy, hogy közben semlegesíti a káros anyagokat. Ha valaki mélyen a zsebébe nyúl, ezerötszáz dollárért megrendelheti magának, sőt valamivel kevesebbért házi kedvencének is. Rhim a The Creators Projectnek mesélt az Infinity Burial Suit-ról.


OSZD MEG másokkal is!


Forrás: raketa.hu

érdekes hihetetlen durva


Megtekintések száma: 4834





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet