Az egykori Apollo-missziók űrhajósai nagy arányban szenvednek szív- és érrendszeri betegségektől. A Floridai Állami Egyetem kutatói szerint a kiváltó ok a mélyűr sugárzása. A tény meglékelheti az összes jövőben tervezett mélyűri utazást, így az emberes Mars-missziót is.
Komoly probléma vált nyilvánvalóvá közel 50 évvel később. Az egykori Apollo-program űrhajósai közül nagyon nagy százalék szenved különböző szív és érrendszeri betegségekben.
Olyan mértékben, hogy az a véletlennel nem magyarázható, így a tudósok szerint a mélyűr állandó, gyilkos sugárzása felelős az űrhajósok súlyos egészségkárosodásáért.
Azok az asztronauták, akik a Hold-misszióban is részt vettek, olyan kozmikus sugárzásnak voltak kitéve, mint korábban senki más. Bár a NASA kutatói valószínűleg a legegészségesebb és legjobban átvizsgált személyek,
az űrben megtapasztalt hatásokra ők sem voltak felkészülve.
Delp ennek feltérképezésére az egykori űrhajósok halálozási adatait vizsgálta meg. A szakértő azt találta, hogy
az Apollo-program asztronautái közt jóval nagyobb arányban, 43 százalékban állt szív- vagy érrendszeri probléma a halál mögött.
Ez nagyjából négyszer-ötször több, mint azoknál az űrhajósoknál, akik sosem találkoztak a mélyűrrel. A kapcsolat a kettő között tehát bizonyított, és biztos.
A kutató az egykori űrhajósok korlapjának elemzése mellett egerekkel is kísérletezett. Az élőlényeket olyan sugárzásnak tette ki, melyet a küldetésben részt vevők is megtapasztalhattak. 6 hónap elteltével – ez 20 emberi évnek felel meg – a rágcsálók érrendszerében komoly károsodások jelentek meg.
Veszélyben az emberes űrmissziók
Amellett, hogy ez óriási tragédia és baki – annak ellenére, hogy az akkori tudomány ezt még akkor csak pedzegette, és nem tudtuk kimutatni – veszélybe sodorhatja a jövő misszióit.
Ha ugyanis a gyilkos sugárzás ilyen mértékű károsító hatással van a szervezetre, akkor a Mars-missziók során a Marsra, majd
onnan visszarepülő űrhajósok lényegében egy öngyilkos küldetésben fognak részt venni, és mire hazajönnek, akkora sugárzást kapnak, hogy néhány év múlva elhaláloznának.
Ez a kockázat nem csak a jövő asztronautáit sokkolná, de a közvéleményt is. éppen ezért az erre irányuló kutatásokat még magasabb fokozatra kapcsolták.
A tudomány megpróbál olyan megoldásokat kieszelni, amivel csökkenteni lehetne az utazó egységekbe betörő sugárzás mértékét. Az asztronauták űrruházatát is át kell alaposan tervezni, mert bár a mai modern űrruhák jóval kevesebb sugárzást nyelnek magukba, még mindig van mit javítani rajtuk.
Masszívabb, strapabíróbb ruhákat kell kiötölni, ami ellenáll a legerősebb sugárzásnak is, méghozzá hosszú távon. A Marsra elutazni ugyanis rengeteg idő, valamint az ott tartózkodás is valószínűleg több hónap, vagy év lesz, és még nem számoltuk bele a visszautat.
Az űrhajósok óriási gyilkos sugárzásmennyiségnek lesznek kitéve, ezt próbálja a jövőben a NASA minél alacsonyabb értékre csökkenteni különféle fejlesztésekkel.
Hiszen amíg nem oldódik meg a probléma, űrhajósaink nem csak óriási veszélyben lesznek egy ilyen küldetés során, hanem lényegében öngyilkos küldetésekben vesznek majd részt.