A rózsát a legtöbb ember a szerelemmel köti össze, vagy legalább egy szépen rendezett kerttel, és nem pedig csúcstechnológiájú tudományos kutatással. Azonban egy új tanulmány teljesen új fényben mutatja be a rózsákat.
A rózsát a legtöbb ember a szerelemmel köti össze, vagy legalább egy szépen rendezett kerttel, és nem pedig csúcstechnológiájú tudományos kutatással. Azonban egy új tanulmány teljesen új fényben mutatja be a rózsákat – gyönyörű energia tároló eszközként. Ez a munka egy lépéssel közelebb hoz minket ahhoz, hogy megcsapoljuk a növények energiáját.
A növények egyértelműen a földi ökoszisztéma fontos részei, és nélkülük a túlélésünk is kérdéses lenne. Függünk a tőlük származó ételektől, ruházattól, oxigéntől, melegtől, eső elleni védelemtől és még sok más dologtól.
Ezen felül a Linköping Egyetem kutatói szerint a növényeket a korszerű anyagok, elektronika és az energia technológiák terén is fel lehetne használni.
Ha feltöltünk egy vázát beszínezett vízzel, és belehelyezünk egy frissen vágott virágot, egy pár nap alatt a virág felveszi a víz színét. Ez azért van, mert a növény sejtjei a víz mellett a festéket is felszívják, ami utána a vizet és élelmet szállító útvonalakon a virág szirmáig eljut.
A Linköping Egyetem kutatói ezt az tulajdonságot egy teljesen új szintre emelték. 2015-ben feloldottak egy speciális polimert vízben, amibe utána egy rózsát mártottak. Mint ahogy a festék, ez az elegy is felszívódott és szétterjedt a növényben, habár a levelekig és a szirmokig már nem jutott el.
A növényen belül a polimer egy elektromos vezető géllé alakult, ami a szállító csatornákon húzódik végig. Más szavakkal vezetékek jöttek létre a növényen belül. A kutatók egészen addig eljutottak, hogy bemutatták, a rózsa sejtjei, akár tranzisztorként is működhetnek.
Azóta a csapat egy új polimer oldatot dolgozott ki, amiben 24 órán keresztül áztattak egy levágott rózsát. Miután a kutatók lemosták a rózsát és eltávolították a sejtek külső héját, sötét, folyamatos vonalakat figyeltek meg. Ezek a vonalak – kis, jól vezető láncolata az oldat molekuláinak – egészen a levelekig és a szirmokig is elértek, és az előzőkhöz hasonlóan elektromos vezetékekként funkcionáltak.
A kutatók több vizsgálatot folytattak, hogy kiderítsék a vezeték tulajdonságait, és, hogy jobban felderítsék hogyan alakul ki. Az új vezetékek elektromos vezető képessége a másik módszerhez képest sokkal jobb volt.
A legfontosabb előnye viszont, hogy az oldat már a levelekig és a szirmokig is elért, ami azt jelenti, hogy az egész növény figyelembe vehető az elektromos eszközök és áramkörök tervezésénél.
A következő előrelépés a növényi alapú elektronika vizsgálatában az volt, hogy a kutatók sikeresen tudtak elektromos áramot eltárolni a rózsában. Két párhuzamos vezetékkel és egy kis fémes rásegítéssel, képesek voltak egy szuper-kondenzátor létrehozására – ami egy olyan elektromos alkatrész, ami energiát képes elraktározni későbbi felhasználásra.
A növény anatómiája is elősegíti ezt a folyamatot, és több százszor képesek voltak feltölteni és leadni a tárolt energiát, anélkül hogy a teljesítmény romlott volna.
Annak ellenére, hogy az elektromos növény technológia még nagyon fiatal, ezek a kísérletek biztatóak, ami a jövőben való felhasználásukat illeti. Képesek lehetünk olyan okos rendszert létrehozni az élő növényekben, ami optimalizálja a növekedésüket és a funkciójukat, ami egy alternatívát képezhet a génmódosítással szemben.
A fotoszintézis kihasználásával költséghatékony módon juthatunk környezetbarát energiához. Csak az idő a megmondója mi lesz belőle, de a tudósok munkája egy új lehetséges irányvonalat nyitott meg a jövő technológiája felé.
Forrás: www.arsratio.hu