Földünkön élnek olyan élőlények, melyek csodálatos színekben képesek pompázni, és beragyogni a sötétet. Íme 6 élőlény, mely csodálatos látványt nyújt.
Néhány tengerpart éjszaka olyan gyönyörű fényárba borul, hogy az ember úgy érzi, mintha valami csodába csöppent volna. Hosszú, kacskaringós csillagszőnyeg alakul ki a part menti nedves homokban, melyet ide-oda ringatnak a hullámok.
A fenti fotó Phu Quoc partjainál készült, de a világ több pontján előfordul ez az elkápráztató biológiai jelenség. Több, mint harminc évvel ezelőtt született a leginkább elfogadott magyarázat, a „csali” hipotézis.
Eszerint a biolumineszcencia elősegíti a baktériumok szaporodását és terjedését azáltal, hogy vonzza a halakat, melyek elfogyasztják a világító anyagot. Ez a hipotézis leginkább azon alapul, hogy a halak emésztőrendszerében túlnyomórészt világító baktériumok vannak.
Ki ne látott volna szentjánosbogarat, legalább képen? Van ilyen? Ha van, tessék sürgősen pótolni! Ezek az élőlények éjjelente csodálatosan szép fénykavalkádot tudnak előidézni.
A fényt a potroh elülső része termeli, a világítósejtek segítségével. Ezek belsejében luciferin képződik, amely oxigént tartalmazó környezetben – így a levegőben is, mely a potrohon található légcsöveken jut be az állat testébe – átalakul, s fényrészecskéket bocsát ki.
A kristály medúza képes gyönyörű, megnyugtató kék fényárban úszni a víz felszíne alatt. A világító lila, kék, vagy zöld peremű medúzák a Csendes-óceán észak-amerikai partjainál élnek.
Ezek a különleges állatok két módszerrel fénylenek: egyrészt a szervezetükben található kalcium és protein lép reakcióba egymással, ami lilás-kékes fluoreszkáló színért felel, másrészt egy GFP nevű fehérje elnyeli a lila színt, és átalakítja zölddé, a zöld színt árasztó medúzák esetében.
Mióta ezt a GFP fehérjét felismerték a kutatók, számos egyéb kísérletben hasznosították már: többek között befecskendezik az állatok véráramába, hogy megfigyelhessék bizonyos biológiai folyamatok lezajlását.
A világító gombafajták sem ritkák a bolygón, és amellett, hogy kellően bizarr látványt nyújtanak, egyszerre el is kápráztatnak. A fatuskókból származó kísérteties fényről először a görög filozófus, Arisztotelész számolt be, majd később a római természetbúvárnak, az idősebb Pliniusnak is feltűnt ez a természeti „csoda”. A reneszánsz filozófusok tüzes gombákról tudósítottak, „amelyek csillagként kékes vagy zöldes fénnyel ragyognak”.
A XVII. században kezdték először tudományos szempontból is vizsgálni, hogy mi okozza a korhadt fák rejtélyes világítását. Később egy fénylő fa tanulmányozása során kimutatta, hogy a jelenség létrejöttéhez oxigénre van szükség. Ráadásul a korhadó fa mindig csak akkor bocsátott ki fényt, ha nedves volt.
Az éjszakai erdőben a gombáktól származó fény színárnyalata ugyan a látható fény spektrumának zöld tartományába esik, de színét több tényező is befolyásolhatja, ezért az emberi szem gyakran inkább kékes árnyalatúnak érzékeli.
Ilyen módosító tényező, hogy milyen fafajon, illetve talajtípuson nő a világító gomba, sőt a fényjelenséget vizsgáló személy éjszakai színlátása is.
Annak ellenére, hogy évek óta kutatják a tudósok, mi lehet a titka Ausztrália egyik fő látványosságának, a Hillier-tónak, a hatalmas víztömeg rózsaszín árnyalatának eredetét máig rejtély övezi.
Többféle magyarázat is születette arra vonatkozóan, hogy mi okozhatja, és talán a legvalószínűbb elmélet az, hogy hasonlóan a többi rózsaszín tóhoz a vízben mikroalgát találnak, például Dunaliella salinát, ami elszínezi a tavat. Azonban a víz vizsgálatakor nem találtak ilyet.
Mások szerint a megoldás a víz rendkívül magas sótartalma, vagy a sókristályokban található, vörös színű halophilic baktériumok.
Nemrégiben találtak egy egyelőre még azonosítatlan élőlényt a vízfelszín mélyén, mely úgy néz ki, mint egy hatalmas világító lila gömb.
Sokan földönkívüli lénynek gondolják, mert azelőtt soha nem találtak még ilyen fajt, de nagy valószínűséggel ki fog róla derülni hogy egy eddig ismeretlen, fel nem fedezett fajról lehet szó, mely eddig elzártan élt, így senki nem akadt a nyomára.