Tudósok egy olyan új eszköz megépítését szorgalmazzák, mely még az űrben felfogná a nap sugarainak egy részét, ezáltal lassan csökkentve a bolygó átlaghőmérsékletét, és a légkörben lévő üvegházhatást okozó gázok mértékét.
Az óriási űrbéli ernyő terve futurisztikusnak tűnhet, azonban nem megvalósíthatatlan. A következő 5-10 évben bele lehetne kezdeni az építésébe, és 2030-ra már el is készülhetne egy több km átmérőjű ernyő, melyet, ha távirányítással szétnyitnak, ennek a többszörösének megfelelő területeket képes lefedni. Mielőtt az ernyőről részletesen írnánk, érdemes átvenni, milyen is a globális felmelegedés okozta helyzet pillanatnyilag.
Aggasztó a helyzet
Drasztikus megoldásnak, merész vállalkozásnak tűnhet, azonban a helyzet is nagyon drasztikus. A Földünk éghajlata kezd extrém méreteket ölteni, egyre nagyobb a szárazságok ideje, és a bolygó átlaghőmérséklete is megnőtt.
A tavalyi év az egyik legmelegebb év volt számos országban évtizede óta, és az idei év is rendkívül melegnek ígérkezik.
Mindez egyértelművé teszi, hogy az ember felelős – legalábbis részben – a klímaváltozásért. Az emberiség történelméből származó régebbi feljegyzések is azt bizonyítják, hogy mi vagyunk a felelősek.
Japán szerzetesek, valamint finn megfigyelők több száz éven át vezetett feljegyzéseiből kiderül, milyen drámai mértékben változott meg az elmúlt évszázadokban a Föld éghajlata. Az adatsorokat egy nemzetközi kutatócsoport elemezte nemrégen. Mindehhez egy tó és annak megfigyelése volt a kulcs.
A kutatók Nature című szaklapban közzétett tanulmánya szerint az ipari forradalom óta eltelt időszakban a fagyás és az olvadás között eltelt idő lerövidült, és a jéggel kapcsolatos folyamatok szorosabban köthetők a légkörben megfigyelhető szén-dioxid-koncentrációhoz.
A szélsőséges esetek is gyakoribbá váltak. A Sintó papok első feljegyzéseinek keletkezésétől számított 250 évben például mindössze három olyan év volt, amikor nem fagyott be a Suwa-tó jege, 1955 és 2004 között azonban tizenkettő, csak 2005 és 2014 között pedig öt (a tó 2015 és 2016 telén sem fagyott be).
Az állatok északra költöznek
Henry David Thoreau Walden-tónál keletkezett megfigyelései alapján látható, hogy számos virágfajta jóval később virágzott a területen, mint manapság.
Joseph Grinnell természettudós 20. század elején, Kalifornia állatvilágáról írt jegyzeteit a mai állapottal összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy
számos emlős északabbra, magasabban található területekre költözött.
Ha légkör szén-dioxid-koncentárciója és ezzel összefüggésben az átlaghőmérséklet tovább emelkedik, elképzelhető, hogy a sintóista papok legendájában felbukkanó istenek egy napon talán utoljára szelik át a Suwa-tavat.
A megoldás: ernyő a Föld köré
A kutatók és mérnökök már régóta gondolkodnak azon, hogy a technológia segítségével hogyan lehet harcolni a globális felmelegedés okozta árok ellen. Hamar rájöttek azonban, hogy a károk, vagyis az okozat ellen ideig-óráig lehet csak harcolni, magát az okot kellene megszüntetni:
Vissza kell fordítani a globális felmelegedés folyamatát.
Ez azonban nem egyserű feladat, és ha bolygó szintű eredményeket akarunk elérni, drasztikus megoldásokra van szükség.
Ilyen megoldás lehet a most nyilvánosságra hozott – egyelőre csak elméleti – tervezet miszerint a bolygó köré egy óriási űrbéli ernyőt kellene vonni, mely felfogná a napsugarak egy részét.
A jó hír az, hogy egy ilyen eszköz valóban képes lenne csökkenteni a bolygó klímájának hőmérsékletét, valamint hosszú távon visszafordíthatja a rettegett globális felmelegedést.
Ha elég ideig – több évtizedig – működne ez az ernyő, akkor a Föld légkörében jelenlévő üvegházhatást okozó gázok aránya 60%-al lenne képes csökkenni.
A technológiai feltételek is adottak a projekthez annak ellenére, hogy maga a terv picit futurisztikusnak tűnik. A következő 5-10 évben el lehetne kezdeni az építését, 2030-ra pedig felépülhetne az első nagyobb modul, mely már képes lenne több száz négyzetkilométernyi területeket is lefedni.
Ezt a modult később még jobban ki lehet majd bővíteni, vagy újakat építeni, így bővítve az ernyő hatékonyságát.
Akadnak azonban problémás kérdések, melyeket, ha a projekt véglegesen zöld utat kap, meg kell még vitatni.
Az ernyő ugyanis a nap egy bizonyos szakaszában bizonyos területeken félhomályt, vagy éjszakát idézhet elő attól függően, mennyi napsugárzást nyel el. Erre pedig infrastruktúra és a mindennapok szintjén fel kell készülnie az embereknek.
Az is érdekes kérdés, hogy egy ilyen eszköz vajon mennyire befolyásolja majd az időjárást? Az elfedett területeken a növények és az állatok megzavarodhatnak, az ökoszisztéma rendszerek felborulhatnak.
A kevesebb beérkező napsugárzás pedig könnyen jelentheti azt, hogy csökkenő termékhozamot produkálna a mezőgazdaság. Ez utóbbit úgy tudnák kivédeni, hogy a mezőgazdasági művelés alatt álló területeket nem fednék le az ernyővel.
Az ernyőt apró robotokkal építtetnék fel az űrben, némi emberi segítséggel kiegészítve, az űrállomások közreműködésével.
Hogy a projekt véglegesen megkapja-e a zöld utat és a kormányzati támogatást, az az elkövetkező években kiderül. Az azonban biztos, hogy ez a megoldás egyike azon kevés megoldásoknak, melyek segítségével hatékonyan tudnánk felvenni a harcot a globális felmelegedéssel.